Kiállításmegnyitónak adott otthont a Megyei Tanács galériája csütörtök délután 15 órától. A kiállítóművészeket Gergely Csaba, a Szatmári Szatmári Képzőművészek Egyesületének elnöke, Deac Mircea, a Szatmári Művészeti Iskola igazgatója, valamint tolmács József, a Lions Club elnöke köszöntötte. A rendezvényt Hutzel Levente, a Művészeti Iskola diákjának zongorajátéka tette még hangulatosabbá.
Az alkotók munkásságát többek között Rausz Gerda, a Johann Ettinger Német Elméleti Líceum művészettörténet szakra készülő diákja méltatta, művészi pályájukról röviden pedig Gergely Csaba egyesületi elnök mesélt.
Moldovan Cristina 1955-ben született Szatmárnémetiben. 1974-ben végzi el a Szatmári Zene és Képzőművészeti Líceum, képzőművészeti szakát. Első lépéseit a művészet útjain Parády Hajnalka és Ion Sasu irányítják, akikről nagy szeretettel és tisztelettel emlékezik. 1975-1979 között jogot tanul a Kolozsvári Babes-Bolyai egyetemen, majd a Munkaszövetkezeteknél dolgozik mint jogtanácsos, majd 2005-ben nyugdíjba vonul.
Ezekben az években sem lanyhul érdeklődése a képzőművészet, grafika, festészet iránt, ezért 2008-ban beiratkozik a Szatmári Képzőművészek Egyesületébe, ahol azóta is aktív tag, részt vesz az egyesület összes közös kiállításán, illetve alkotótáboraiban. Művészeti pályafutását temperával és színes ceruzával kezdi, de hamarosan áttér a pasztell és acryl bonyolultabb technikájára. Színei, a női lélekre jellemző finom, pasztellszínek, kerüli az erős színhatásokat, erős kontrasztokat.
„Moldovan Cristina egyike az egyesület sokat dolgozó és kiállító művészeinek. A művésznő napszaktól és időjárástól függetlenül járja a természetet, kutatja annak látható és eldugott szépségeit. Szerelmese a pillangóknak, a domboknak, és a tájba illeszkedő, elbújó házaknak, a templomok égbe szökellő tornyainak." - mondta el Gergely.
A csütörtökön megnyílt kiállításra látogatók egy másik egyesületi tag alkotásait is felfedezhetik a galéria falain. Podolyák Vilmosét, aki egyike a legtermékenyebb, legtevékenyebb és legismertebb, illetve legelismertebb szatmárnémeti festőművészeinknek, úgy itthon, mint külföldön is.
Rajz és festészeti tudásának alapjait Szatmárnémetiben sajátította el. Művészetében a fordulópontot a 70-es, 80-as évek hozzák, amikor is elköltözik Nagybányára. Ott ismerkedik meg a nagybányai festőiskola művészetével. Itt alakul ki egyéni színvilága: színei letisztulnak, vonalai lényegre törőbbek, kontraszt hatásai erősödnek. Immár úgy emlegetik mint a kortárs nagybányaiak egyik pregnáns alakját. Kiaknázza a bányaváros patinás utcái adta lehetőségeket, ám nem hanyagolva el a város környéki természetet sem.